Robert Arnolds Blog

Napló, napló, miket mondhatnék neked ;).
Mindig lekésik az ember valamiröl és azokat a madárdalos, illatos-nedüs ösvényeket elhagyja maga mögött. Nem követik újak. Aszongya azóra, amihöz sem Koll psikológus. Ha még egyszer láthatnám azt amit egyszer láttam már… Hogy is volt? Fehér vagy szürke? Kandúrhátú vagy libatollszínǘ? Csak én pillantottam meg? Megértettem egyáltalán? Megmaradt az emléke, szép, szebb, vagy torzabb menta voltos? Na segítsen már valaki helyrerakni. Biztos akarok lenni a dolgomban. Van! Hadd zárjam le ezt a beföttes üveget is.

Valamikor délelött helyezhették el a szobámban, de nekem csak koraeste tünt fel. A piszkosfehér müvirág helyén citromsárga csokor állt. Nem foglalkoztam vele, amíg késö éjjel akaratlanul hozzáértem az egyik virág szirmaihoz és megállapítottam, a margaréták frissek. Az ovális asztalt a saroknál elökelöbb helynek találtam kedvenc színemben tündöklö virágaimnak, így a szoba közepébe kerültek.

Amikor múlt éjjel kinéztem az ablakomon, a narancssárga utcalámpa fénye körül fagyos-havas telet láttam magam elött egy röpke pillanat erejéig. Àm a járdán és az utcán elolvadt hirtelen a hó. Gyorsan feleszméltem és nem találtam rá magyarázatot. Talán tudat alatt karácsony gondolata vegyül lassanként a többi közé, vagy az idegen szoba emlékeztet a régi gyerekszobámra, ahol már nem vagyok otthon és hasonlónak tünt, talán maga az érzés, végülis heteken át ez a négy fal az otthonom és mégsem az.