Valamikor délelött helyezhették el a szobámban, de nekem csak koraeste tünt fel. A piszkosfehér müvirág helyén citromsárga csokor állt. Nem foglalkoztam vele, amíg késö éjjel akaratlanul hozzáértem az egyik virág szirmaihoz és megállapítottam, a margaréták frissek. Az ovális asztalt a saroknál elökelöbb helynek találtam kedvenc színemben tündöklö virágaimnak, így a szoba közepébe kerültek.
De mintha valami azt sugallotta volna, maradjanak csak ahol voltak, egy határozott mozdulattal visszaállítottam a vázát még az éjjel eredeti helyére. Másnap rákérdeztem, honnan származnak a margaréták a szobámban. Megtudtam, hogy a már említett és faggyúnak hitt szüz ünnepére, December 8.-most a Szeplötlennek helyezték.
Ezek után megörökítettem mindhármunkat, mert azért némi közünk van egymáshoz, bárki is legyen a másik bennlakója…