Archiv der Kategorie: Ungarisch

Gércecica nem volt feltünö jelenség, ám azt a benyomást keltette, igyekszik az lenni. Csatlakozást keresett és belevetette magát a nagyok témájába, szapulva az XX szintjét, mondván, mennyire buták, valahol a sorok között kiemelve saját jelentéktelen személyét. Kopott lemez és az a valaki, akinek pontos idöszakonként belenyírnak az egyébként erösen sima, középbarna és nem feltünö hajkoronájába. Vagyis egyetlen pont kivételével, ahol az egyébként lapos tömegben egy átdobott csigaház képzödik, amelyben kényszeredetten akar összpontosulni a lapos felület esztétikája.
A feltünöen vörös sor kerámianyaklánca tökéletesen abban a színárnyalatban tündökölt, mint a – mi is? Harisnyája? Cipöje? Talán az utóbbi. Végülis egyre megy. A többi színtelen ruhadarabból elöbújt ez a megfontolt és kissé eröltetett színszimbiózis. Bár nem tudom, vörös bort ivott-e hozzá…

Napló, napló, miket mondhatnék neked ;).
Mindig lekésik az ember valamiröl és azokat a madárdalos, illatos-nedüs ösvényeket elhagyja maga mögött. Nem követik újak. Aszongya azóra, amihöz nem köll psikológus. Ha még egyszer láthatnám azt amit egyszer láttam már… Hogy is volt? Fehér vagy szürke? Kandúrhátú vagy libatollszínǘ? Csak én pillantottam meg? Megértettem egyáltalán? Megmaradt az emléke, szép, szebb, vagy torzabb mint volt? Na segítsen már valaki helyrerakni. Biztos akarok lenni a dolgomban. Venga! Hadd zárjam le ezt a beföttes üveget is.

Valamikor délelött helyezhették el a szobámban, de nekem csak koraeste tünt fel. A piszkosfehér müvirág helyén citromsárga csokor állt. Nem foglalkoztam vele, amíg késö éjjel akaratlanul hozzáértem az egyik virág szirmaihoz és megállapítottam, a margaréták frissek. Az ovális asztalt a saroknál elökelöbb helynek találtam kedvenc színemben tündöklö virágaimnak, így a szoba közepébe kerültek.

Amikor múlt éjjel kinéztem az ablakomon, a narancssárga utcalámpa fénye körül fagyos-havas telet láttam magam elött egy röpke pillanat erejéig. Àm a járdán és az utcán elolvadt hirtelen a hó. Gyorsan feleszméltem és nem találtam rá magyarázatot. Talán tudat alatt karácsony gondolata vegyül lassanként a többi közé, vagy az idegen szoba emlékeztet a régi gyerekszobámra, ahol már nem vagyok otthon és hasonlónak tünt, talán maga az érzés, végülis heteken át ez a négy fal az otthonom és mégsem az.

A piros pöttyök visszavonulóban vannak. Ùgy tünik, megszoktalak, Córdoba. Kifakultak és ha nem lennének annyira picikék, azt gondolnám hullafoltok. Ès a hullafoltok nem viszketnek. Pöttyös Panni foltjai a ruhájáról szállták át a börére és otthon maradhatott nagymamával, ami eleve jó dolog, ha az enyémre gondolok. De itt se pötty azon a kevés ruhámon, amit válthatok, sem vér szerinti nagymama a közelben.